Mikor ?döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellol, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek idogépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesítheto-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönébol vagy hazugnak gondolt „felnottsége" bilincseitol? Az Utas és holdvilág a magát kereso ember önelemzo regénye. Mihály, a regény hose hiába akar elobb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elol az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, eloször 1937-ben megjelent regény, amely elso megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
