Az ?Obsidio Szigetiana, amelynek magyar címét – Szigeti veszedelem – Kazinczy Ferenc adta az eposz Az olvasónak címzett eloszava alapján, Zrínyi egyetlen, életében nyomtatásban megjelent kötetében látott napvilágot Bécsben 1651 szeptemberében a költo lírai verseinek társaságában. A kötet az Adriai tengernek Syrenaia címet viseli. Az Adria, amely Magyar- és Horvátországot Itáliával köti össze, Zrínyi európai magyarságának jelképe. Eloképei, mintái között nemcsak az eloszavában említett Homérosz és Vergilius, hanem a modern keresztény hosi eposz mintája és legmagasabb rendu alkotása, Torquato Tasso (1544-95) A megszabadított Jeruzsálem címu hoskölteménye is szerepel, és hatottak rá az olasz barokk reprezentatív költojének, Giovan Battista Marinónak (1569-1625) lírai és kisepikai muvei is, számos egyéb kisebb szerzovel együtt, akiknek muvét Zrínyi forrásként használta. Merített a magyar és külföldi történetírók muveibol, a törökellenes harcokat megéneklo délszláv hosi énekekbol, a magyar históriás énekek hagyományából, Balassi Bálint és Rimay költészetébol, a reformáció gazdag bibliai és hitvitázó kultúrájából, Pázmány Péter nyelvi vívmányaiból. Vallási érzülete, amely határozottan elvetette, sot kimondottan károsnak tartotta a vallási türelmetlenséget, mély istenhiten és bibliai kultúrán alapult; mindez egyéni és megrázó módon fonódott össze a költo és politikus hazája iránti elkötelezettségével, korára, „az magyar romlásnak seculumjára" vonatkozó és egyre mélyülo hosi pesszimizmusával, magas rendu erkölcsiségével és személyes végzettudatával. Jelmondata is erre utal: Sors bona, nihil aliud – Jó szerencse, semmi más. Az ember minden dolgán lehet úr: erény, okosság, vagyon, rang, vitézség, hírnév legalább részben tole függ, de a sors kiszámíthatatlan, szeszélyes, katasztrófával fenyegeti a legkiválóbbakat is.
