Nem ?túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedo csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán. Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – eloadás után kiáltanak. A mu bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegojén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelheto el. Ahogy bo regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mu igen, de a mufaj meghatározó jelenléte nem. Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsodleges. Amikor évekkel késobb megkeseredve visszatért szülovárosába, a hivatalnoki lét vált elsodlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a némaságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az utókorra testálja varázspálcáját, a magyar irodalom gyöngyszemét, a Bánk bánt. Az ismert, de igazán nem elismert Katona József írói nagysága csupán halála után hosszú évekkel vált egyértelmuvé. Kétségtelen, hogy fo muvéhez méltó és minoségben hasonlatos alkotás nem került ki tolla alól. Ám számos, nem csupán az irodalmi és színházi élet szempontjából, hanem önnön írói világa és fejlodése miatt is fontos mu alkotója, Igen sok, a korban divatos német darabot ültetett át magyarra; több mint tíz saját drámát írt. Katona minden sora összefüggésben van a Bánk bánnal. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden muve mögött egy érdekes és súlyos személyiség rejlik. A drámafró nem tud önmagánál, személyisége lehetoségénél súlyosabb alakot teremteni! Bánk tehát Katona és Katona Bánk.
