Sz. Lukács Imre – Isten akaratából – megalkotta e könyvet, s így megállapíthatjuk, hogy nem csak jó újságíró, író, hanem megállja a helyét a versírásban, költészetben is. Errol tanúskodnak az ez év elején és az 1958-ban külföldön írt versei is.
Költészetét titok övezte, soha nem beszélt róla. Eloször tavasszal jelentkezett versekkel. Öt éve tartó betegsége hatására szívet-lelket szorongató búcsúzó verseket írt, amiket átadott nekem megorzés végett. Ezeket családja sem láthatta. Akkor még egyikünk sem tudta, hogy a kabátom belso zsebében titkon orzött versekbol színvonalas, tanulságos verseskönyv lesz. Istenünk ebben is segített – legtökéletesebb rendezoként -, hiszen az új versekkel egyidejuleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából elokerültek, megérkeztek a szerzo 50 évvel korábban – 1958-ban – nyugaton írt versei, amiket az akkori hatalom begyujtött. Az elokerült verseket a szerzo és kedves családja sírva olvasták el. Megható pillanatokat éltem át én is, mint a család jóban-rosszban kitartó barátja.
Így már nem volt nehéz az elokerült versekbol egy csokorra valót kiválogatni és könyvformába rendezni.
A könyv színvonalát növelik Kovács Krisztián csodálatos grafikái, amelyek harmonikusan kapcsolódnak a versekhez.
Kortársamnak, barátomnak, Sz. Lukács Imrének köszönettel adózom, hogy bábáskodhattam e könyv összeállításánál, és hogy megismerhettük az ifjú- és idoskori költészetét.
Isten és a szerzo között – a betegség kapcsán – pozitív kapcsolat jött létre és ez érzodik verseinek megírásánál is. Csodálatos önvallomást ír le a „Zárszó” alatt a borító hátsó oldalán. Kevés embernek adatik meg Isten ezen ajándéka, mellyel a szenvedésünket csökkenti és erot ad hitünk megvallásához.
Tisztelt Olvasó! Jó egészséget kívánok Önnek! Örülök, hogy kézbe vette a könyvet, melynek elolvasása után –valószínu – Ön is keresni fogja Istenünkkel a kapcsolatot. Úgy legyen!
Szeged, 2007. augusztus 4.
v. Szilágyi Árpád József
a Magyar Kultúra Lovagja
