A welszi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitol nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét cellule-büntetésre terjeszti fel. Ofensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábuak kevéssé vonzó társasága miatt.
Furcsa és igazságtalan a helyzet itt a légióban.
A welszi herceg polgári életében szakács volt egy luxusgozösön, Port Said és Batavia között. Egy alkalommal állítólag olyan csirkeragout fozött a welszinek, hogy ez elkérte a receptjét és tíz percig beszélgetett vele. Hogy mi igaz a históriából, azt a légionisták nem tudhatták, de miután a szakács az izgalmas történetet minden kimenonapon elmondta a kocsmában, elnevezték welszi hercegnek és a név rajta maradt.
Ofensége most elharapta a cérnát, mert már varrt is közben és körülnézett. Wieland, a zenebohóc porén feküdt a földön, mert azt hitte, hogy a beton kevésbé meleg. Legyek zsongtak a bagó- és hagymaszagú szobában. Mennyi légy... Kroll, aki egyszeruen csak fuvarosnak vallja magát, ha ugyan beszél, mert ezt ritkán teszi és olyankor is csak egytagú szavakat felel a kérdésre, Kroll, mint mindig, hanyatt fekszik az ágyán nyitott szemmel, nem olvas, nem alszik, csak néz... Az ördög tudja mit...
A sarokban Vligny olvas. Mindig olvas. Vagy sóhajt. Vlignyrol kiderült, hogy lefokozott tiszt. O nem mondja. De kiderült. Két napja. Azóta o a szenzáció. Az irnok mesélte, mert kihallgatott egy beszélgetést. Valami magasrangú tiszt járt itt a kapitánynál és azt mondta, hogy van a helyorségben egy lefokozott francia tiszt a legények között. Többet nem mondhat. Ezt sem hivatalosan. És a felettesekre bizza, hogy felismerjék ennyi baka között azt, aki igazi tiszt volt. Nem kér semmit a számára, csak valamivel jobb bánásmódot... Nyomban tudta a kapitány is, a hadnagy is, hogy ez csak Vligny lehet.
Most új ember lép a szobába. Délben érkezett Saidából, az utánpótlással. Hudniczka, egy angolos, rókaképu, szikár katona vezeti. Ha lehet, barátsággal fogadják az ujoncot. Ok itt már tudják, hogy mi vár szegényre ebben az istenverte Timbuktuban...
