Az alapgondolat, hogy egy új élethez New York remek választás, vagy hogy minél messzebb Mordortól - már nem emlékszem, - igaz volt ugyan, de ahogy Vincent Vega fogalmazott a Ponyvaregény címu alapmuben, az apró különbségek itt hamar átjöttek. Na azok! Nem, most 2019-ben, 5 évvel késobb sincs kolbászból a kerítés, és munka sincs, csak ha nagyon akarod. Nem, nem könnyu, és nem rövidek a napok sem. Szó szerint értsed: napi 12 óra, az itt teljesen oké, eloször, hogy ne halj éhen, aztán, hogy megerosödj, végül meg azért, mert akarod vissza a régi életed. Meg vagy fizetve érte? Tudjuk, oké. De hogy az adóbevallásod egy applikáción magad is beadhatod? Emlékszem, mikor eloször hívott a könyvelom, 374$ fizetendo, oké mondom, hogyan? Jön a levél, írjad rá, amennyit épp akarsz ebbol fizetni - kapaszkodsz? - aztán a maradékról megint küldenek, majd fizessed be. Fülig ért a szám az otthoni vállalkozó-dzsungelharcos múltammal. Aki járt ebben a cipoben, bizonyára nagyra értékelne odahaza egy átlátható adórendszert, ami nem ellene, hanem mellette van… Mondom egyszerubben azok kedvéért, akik nem veszodtek soha ezzel: itt nem bújik el a traffipax sarcolni az autóst. Itt kiáll, felkapcsolt lámpákkal, hogy lásd messzirol! És lám: lassítanak, nincs speeding, nincs bünti. Ja, igen, viszont itt ez nem is elore kalkulált tétel. Ide még annyit, hogy a rendor respektje is abból fakad, hogy mindig segít, és nem dolga beszedni X bírságot.
