Életében ?kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életu, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendo múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sot Stendhal, a muvész és az ember ma érdekesebb és népszerubb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a – korunktól sem idegen -kettosség teszi, hogy ez az éles szemu katonatiszt és precíz tisztviselo, szenvedélyes-olaszos mukedvelo és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülrol szemléli, és muvészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelo Franciaországában az egyszeru ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmero törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.
